2019 06 22 leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki
Galeazzoék elértek egy teremszerűséghez, melyből három ajtó vezet tovább:
- A jobboldaliból moraj
- A középsőn karmolásnyomok
- A baloldaliról semmit nem tudtak eldönteni
Alaposabban megvizsgálva, a jobb ajtón egyértelműen látszott, hogy valaki fáklyával haladt el. Ahogy tovább indulnak ezen az ajtón, a járat megremeg. Az egyik qunari lábnyomokat vesz észre a földön, Galeazzo alaposabban szemügyre véve meglátja, hogy emberi nyomok azok, nem darkspawn-é.
Kis idővel egy lávafénnyel megvilágított teremhez érnek, melyben egy díszes ajtót találtak. Az ajtóra ez van írva: "a jelszó: én". Ezt elolvasva, kisvártatva egy kőarc fordult ki az ajtóból, s a következőt kérdezte:
"Mi a jelszó?"
Sajnos a csapatnak nem sikerült jó választ adnia, s az arc visszafordult.
Továbbmenve egy szakadékhoz értek, a szakadék két oldalát pallók hidalták át, a túlsó oldalt fényt láttak a járatból kiszűrődni. A pallókra ráállva érezhetővé vált, hogy elég rozoga konstrukcióval van dolguk, így Galeazzo meggyőzte az ikreket egy kis illatos olajért cserébe, hogy repüljenek át csapatostul a másik oldalra. A túloldalt leszállva 4-es megvető pillantást vetett Galeazzora, majd hozzátette, hogy az olaj miatt legalább két hétig nem fogja tudni őket rávenni a fürdésre!
A szakadék túloldaláról fáklyasor vezetett tovább, melyből nemsokára üvöltés hallatszott. A csapat haladt tovább, viszont most már a fegyvereiket is előkészítették. A folyosó egy hatalmas járatba torkollott kőajtó bejárattal. 4-est és Galeazzot az előrelopakodás után a következő kép fogadta: A páncél szörny egy ogréval küzdött! Kisvártatva az eredmény egyértelművé vált: a páncél, felmászva az ogréra, nemes egyszerűséggel széttépte azt, majd a dögöt bevonszolta egy járatba. Mivel több járat is volt, a csapat úgy döntött, hogy ez egy remek alkalom számukra, hogy a szörny elé vágjanak, míg az az ogréval van elfoglalva.
"Jöhetnek hátulról, elölről, én mindenképpen beengedem őket."
Lucia
Beni a gyűrűn keresztül kapta az infót, hogy jönnek a többiek és hogy a szörny elszabadult!!! A többiek továbbra is fűzik Luciát, hogy segítsen nekünk. Én máshogy fűzném...
Lucia végül beadja a derekát, de szívességért szívességet vár. Hogy segíthessen nekünk, szüksége van különféle scrollokra és könyvekre, melyek az elkobzott hajóján, az Aranyos Lucy-n vannak. Emellett Lucia fülembe súgta, hogy nem fog megfeledkezni az én jutalmamról sem!! Több sem kellett, azonnal elindultam egymagam az Aranyos Lucy felé!! Persze Beni a ház bejáratánál utolért és szabotálta szent küldetésemet azzal az indokkal, hogy várjam meg őket is.
A csapatom többi tagjához egy 40-es körüli férfi csatlakozott, sötétkék heavy leather armorban, amin egy Cetus minta díszelgett. Ezt persze mi is egyből kiszúrtuk és egy nyugodtabb pillanatban majd ki kell róla faggassuk. Addig is rálicitáltam a páncéljára; megmutattam neki a tetoválásomat!
Körülbelül fél óra séta után a Pearl-höz értünk, amitől nem messze, befordultunk egy sikátorba, ahol egy férfival találkoztunk. Cetus páncélos kísérőnk odaadott neki egy teli zsákot, melyért cserébe egy díszes lyrium üvegcsét kapott, a nyakán levelekkel, a kupakján rózsafejjel díszítve. Mint kiderült ezt az embert Phillipnek hívták, egy lecsúszott templar, akinek nem igazán elég az a lyrium, amit a kör ad, így próbál kis pluszhoz hozzájutni. Kérdeztük az Aranyos Lucy-ról is, ismerte a hajót, nagyjából elmondta, hogy merre találjuk. Indulás előtt Beni úgy gondolta, hogy bizniszel ő is vele egy kis lyrium-ot. Sajna az alkudozás nem az erőssége, de picivel olcsóbban azért sikerült hozzájutnia egy kis illegális lyrium potihoz. Emellett lerendezte vele azt is, hogy philactériát készítsen nekünk, ha khm, meglesz az a bizonyos fiola vér. Épp hogy indulni készültünk volna, Philipp is épp belőtte magát lyriummal, amikor halljuk, hogy valaki befordul a sikátorba. Gyorsan visszahúzódtunk a falakra vetülő sötétségbe. Ahogy közelebb ért, láttuk, hogy egy törp az, Phillipnek valami ismerőse. A beszélgetésüket kihallgatva megtudtuk, hogy a Lucyról valaki lyriumot terjeszt, ezzel belerondítva az ő bizniszükbe. Phillip megkapta a feladatot, hogy iktassa ki azt, aki emögött van. Hogy is mondjam...Beni nem épp a bújkálási tudományáról ismert, s a csillogós kopasz fejét a törp jól ki is szúrta, bár az ennek ellenére nem zavartatta magát.
Mivel Phillip is ugyanarra haladt, mint mi, úgy döntöttünk, hogy követni fogjuk őt. Lehet, hogy a sok lyrium-tól, de nagyon durván nem vette észre, hogy megyünk utána. Még Beni sem buktatott le minket! Valahogy úton útfélen egy helyi semmittevő részeg szólt be neki, hogy "micsoda kis követő bizottsága van", akkor esett le neki, hogy mi bizony a háta mögött jöttünk végig. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy amíg egyikőnk sem tapos a másik lábára, addig mehetünk a hajóhoz együtt is. Neki a kapitány kell, nekünk meg a szajré a hajón!
Galeazzo-ék tovább folytatják útjukat a mélyutakban, a szörny elől sikeresen ellopakodva, elindultak egy körülbelül 2 méter magas járatban. Kisvártatva ismerős hangokra lesz figyelmes: darkspawnokat hall onnan, ahonnan jöttek. Nagy eséllyel arra mennek, amerre eredetileg az ogre is ment! Ez a bizonyos járat felfele vezetett, majd visszanyílt az eredeti terembe, pár méterrel magasabban. Galeazzo a többieket előre küldte, majd a fenti járatból ledobott egy üveget, melyben előzőleg antivai tea volt. Eközben ő sikeresen meg tudott bújni, nem látták meg a darkspawn-ok. A darabjaira törő üveg hangjára felfigyelő hurlock-ok megtalálták a járatba vonszolt ogre véres nyomait, s elindultak a páncél irányába. Ahogy Galeazzo előre sietett, hogy csatlakozzon a csapatához, valami furcsára lett figyelmes: összecsapó fegyverek hangját hallotta!
A harc hangjait hallva Galeazzo elkezd futni, tőrjeit kikészíti, viszont a nagy sietségben nem veszi észre a kifeszített kötelet, s ezen felbukva megkondul a csapda, amire egy shriek fel is figyel, ráüvölt, majd felé veszi az irányt. A harcból szerencsére Galeazzo kerül ki győztesen, a shriek-et addig döfködve tőrjeivel, míg az ki nem leheli utolsó lehelletét. A shriek-en túllépve észreveszi a hurlock alpha-t. Hogy az alpha figyelmét elterelhesse, s mögé lopakodhasson, Galeazzo belemarkol a shriek kifolyt belsőségeibe, majd azokat a hurlock alpha fölött eldobja, hogy az arra figyeljen. A dobás végül egy hurlock fején landol, de ennek ellenére is sikerült a hurlock alphát meglepnie: a két tőre már szaladt is bele a hurlock alpha hátába, jó nagyot sebezve ezzel rajta! A hurlock alpha felé fordul, az igazi harc most veszi kezdetét! Galeazzo rendesen sorozza a szörnyet, be-betalálva, kisebbeket, nagyobbakat sebezve, ezzel az alphát egyre inkább dühítve. Dühvel tüzelt csapásai elől Galeazzo elegánsan kitáncol. Az alphából már számos seben keresztül ömlik a vér, s Galeazzo dirty fighting-gal próbálkozik. Ez sajna nem jön össze; a hurlock alpha visszavág, tetemeset sebezve Galeazzoba! Csapás csapást követ, de végezetül Galeazzo tőre a szörny koponyájában végzi! A hurlock alpha és Galeazzo is a földre zuhannak. Az alpha holtan, Galeazzo pedig a kimerültségtől. Kisvártatva int Oliviának, hogy elintézte az alphát! Eközben természetesen a többiek sem voltak restek, Olivia szórta a spelleket, a qunarik is döngölték a darkspawnokat rendesen. Pár perc elteltével újra elcsendesedett a terem és mindenki kifújhatta magát.
Megérkeztünk az Aranyos Lucy-hoz. Szó se róla, ez a hajó valóban méltó újdonsült úrnőmhöz, Luciához! A hajó testét gyönyörű aranyozott feliratok díszítik, orrát pedig egy Luciát mintázó sellő tartja. Felsétálunk a hajóra, senkit sem látunk a fedélzeten. Kisvártatva viszont megérkezik "kis barátom", a seftes, aki a hajós melót rám akarta sózni pár órával ezelőtt. Azonnal köszöntöm is:
"Több vagyok mint a nemesek!"
Hiába minden igyekezetem, amint meglátja Phillipet, hozzánk szegezi a kérdést, hogy ő mit keres itt. Phillipnek sem kellett több, azonnal torkon ragadva megemeli és elkezdi faggatni a lyrium-bizniszről. Én egyből próbálok közbeavatkozni. Azt se tudom, mi ennek a szerencsétlennek a neve, aztán itt előttem fog megfulladni. Mint utólag megtudtam, Jack-nek hívják. Azt válaszolta Phillipnek, hogy ő semmi lyrium-ról nem tud! A pár órával ezelőtti jóindulatát viszonozva, most én adtam meg neki élete ajánlatát! Dönthet, vagy azonnal eltűnik innen és soha többet nem jön vissza a hajóra, vagy nemes egyszerűséggel meghal itt és most.
Jack az életet választotta.
Míg Phillip Jack-et fojtogatta, Beni talált egy ajtót, ami feltehetőleg a kapitányi részleghez vezet, viszont azt is látta, hogy furcsa rúnákkal van védve az ajtó. Szegény kapitány, hiába ment a végletekig az ajtó bebiztosításával, én lyukat vájtam magunknak a pallosommal az ajtó melletti falécből összetákolt falba és ott mentünk be. A szobába belépve különféle papírokat és könyveket találunk, melyekről Beni megállapította, hogy páncélokkal kapcsolatos legendákat és írásokat tartalmaznak. Mindeközben Eli egy "lyrium pénz"es feliratú zsákocskát talált, amit gyorsan és ügyesen el is rejtett a templar elől. Hmm, vajon mennyit kaszálhatott a kapitány a kis mocskos lyrium üzleteléssel?
Magányunk nem tartott sokáig: hangokat hallottunk kintről. Kinéztem és megláttam...Jack, a patkány volt az, aki hozta a csürhét, majd ezt mondta: "Itt vannak kapitány."
A harc kezdetét vette. Beniben valami nagyon túltenghetett, mert a chain lightning-ja hatására az egyik kalóz szó szerint leolvadt és ezen felül meg Beni lángra is gyulladt!! Engem a düh és csőlátás vezérelt és csakis Jack-re tudtam összpontosítani, elkezdtem rohanni felé, a hajón keresztül, át a pallón, egyenesen az út felé, ahol állt. "Megmondtam, hogy vagy eltakarodsz innen, vagy meg fogsz dögleni!" üvöltöttem, majd felnyitottam Jack testét a kardommal.
Tévedtem...Jack a halált választotta.
A többiek sem unatkoztak, Eli az árbócoszlopot tartó kötelet elvágta, hogy nekicsapódjon a kalózoknak, de sajnos a qunari megfogta. Phillip a kapitányt szemelte ki magának, eközben Eli elkezdte csapni a qunarit, minek hatására az a fájdalomtól elengedte az árbócot. Eközben a qunariba Beni is belevágott pár arcane lance-et. A kalózok hullottak. Mindenki szépen sorban. Elesett a Qunari és a kalóz kapitány is! Phillip ezt követően, dolgát bevégezve, fogta magát és lelépett, Beninek még odaszólt, hogy tudja hol keresse őt, ha kell a filaktéria.
A hajót jobban átkutatva találtunk valakit lent megkötözve. Nem igazán értettük, hogy mit akar nekünk mondani, ezt hallottuk csupán: "Hnn hmmm muhhh hmm" Mikor lekerült a szájáról a rongy, így szólt: "Én vagyok az, Arne, te nyomorult! Hát nem ismersz fel?!"