2019 03 23 leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Hállo? Hállo! A nagy felhajtás közben megmentettem egy elf ügyetlen szolgálólányt a főkomornyik szigorú, szigorú büntetésétől. Hálaképpen megvált egy kis pletykától a fülem hallatára, ráadásul nem is akármilyentől! Állítólag Otília (tudom, nehéz megjegyezni, a sebhelyes arcú...) már kívánta Ozymandiánusz halálát! Megjegyezvén a szaftos információt, el is indultam a "Mester"-hez a gyengélkedőbe hogy informálódjak további terveiről a napra, hiszen a szóbeszéd szerint mindig az utolsó pillanatban dönti el, hogy hol fogadja majd a hölgyet a szarvas szürke barátok kíséretében. Így is volt ez ma is: Én, GALEAZZO BARB...gröhe...kahham...ham...akarom mondani a Hatos, Négyes és Egyes társaságában voltam hivatott felkísérni Szaftos-pofa érkező vendégeit. Útban a főbejárat felé elcsíptem 11-es és 8-as (Az ex-warden és Nyeles-botos) beszélgetését. Úgy tűnt feldúltan keresték 3-as gyilkosát (sejtésük sincs, hogy viccen kívül tűzbe tettem azért a kezem, hogy el tehessem láb alól 😄 )

Elsőként érkeztem a főbejárathoz, de idővel megérkezett 4-es (avagy Szöszi, a wyvern-lovagló picsa, ahogyan mostanság szeretem becézni). Az eredeti frizurámat restaurálni hivatott csodaszer alapanyagainak potenciális tojóját még mindig nem tudta kellő modorra nevelni... Esküszöm, ha készül a tojásaiból főzet, élvezni fogom minden kenetét a selejtesre formált frizurámon 😤 . Amíg Szösszös visszavitte hárpiáját kenneljébe, megérkezett a tetovált fejű buflák is kezében egy többé-kevésbé széttrancsírozott templarral. Bár nem őrzök túl sok szimpátiát szívemben a Chantry éber őrei iránt, a tiszteletet parancsoló páncélba felöltöztetett szent katona jobban hasonlított egy frissen felbontott konzerv-falatra Wyvernhold kezében mintsem hajdani önmagára. Ez már önmagában is enyhe aggodalomra adna okot részünkről, de ami utána következett még inkább beleégett a retináimba (főleg hogy nem is pisloghattam közben...) A "behatoló" említésére Brútusz egyenesen kitépte a nyomorult hulla lábát a helyéről, majd behajította a vulkánba! Erre reakcióképpen azonnal utánahajítottam a lábát (mármint... előre is elnézést szerencsétlen családjától, de nincs hátborzongatóbb annál, mint amikor egy nagytermetű sárkány állkapcsos ősember mellett ott pihen jól nevelten egy sejtelmesen letépett láb. Meg egyébként sem volt szép látvány. ) Miután Szőkaerys, mother of wyverns visszatért, lendületből odadobott egy malacot Sárkánypofának aki aztán úgy ásta bele arcát a nyomorult állatba, mint az örökbefogadott éhező árva a vattacukorba élete első karnevál kirándulásán.

Kedves naplóm!
Itt Rolf. Valamiért az a benyomásom hogy a kopasz külföldi nagyon figyel engem. Amikor el próbálom a szemébe próbálok nézni, mindig félrekapja a tekintetét és elkezd valamit karattyolni a nagydarab honfitársával, de ostoba ha azt gondolja, hogy nem veszem észre, hogy milyen szemeket vet rám. Kissé olykor olyan mintha a haszonállatának tartana... Vagy lehet hogy érzelmeket táplál irántam? Viszont akkor elég merész, hisz... majd felfal... a tekintetével. Bár még mindig jobb, mintha meg akarna enni. Minden esetre borzasztóan összezavaró.
Utunk Denerim felé vezet, ahol majd megszállunk egy-két éjszakára, hogy betárazhassunk az út további részére...Viszont el sem értük a fővárost, de a balhé már utólért minket. A nagydarab külföldi megállíttatta a hintót hogy elmehessen kiereszteni a fáradt olajat, annak ellenére hogy eddig nem okozott neki különösebb gondot hogy "csíkot spricceljen" a nyomunkba. Minden esetre miután felhúzta a sliccét, elkezdett vadul mutogatni, mire a társa felrikkantott és azzal idehívott egy medvét! Remek, egyszerűen remek, gondoltam. De a göndör óriás (a hangok alapján legalábbis) meglepő módon visszaküzdötte a medvét az erdőbe és különösebb sérülések nélkül megúszta az összekoccanást. Vajon mit csinálhat ha igazán begurul? Nem szeretném megtudni...
Mindeközben egy pár rabló úgy gondolta jó ötlet bokorként közelebb lopózni a vagonhoz, azonban nem számoltak vele, hogy Tantervale lovag-úrnője, Ella De Camora is velünk utazik, hogy ellássa a bajukat! Megjegyezném, elképesztő szerencsével, ugyanis - bár tanulmányoztam az időjárás különféle jelenségeit - olyan céltudatos gömbvillám csapott a csata közepén a rablókba, amilyet még sosem láttam. Bárcsak létezne valamiféle önműködtető dwarf-készítette festőgépezet ami meg tudta volna örökíteni a pillanatot egy gyors festménnyel...a Thedas Csodáiban egy vagyont fizettek volna érte. A csapás után az ellenségek meg is adták magukat, s az úrnő, miután kiütötte őket, későbbi kihallgatásra Kikötözte őket egy fához. A grófnő társai eléggé megbízhatnak benne, hisz a kopasz olyannyira nem érezte szükségét, hogy közbelépjen, hogy a legtermészetesebb módon eliszkolt pislantani egyet. Furcsa brigád ez. Viszont hallva, hogy elhúzódik a dulakodás a medvével, végül ő is bement a susnyásba. Amikor ketten visszatértek, úgy tűnt mintha valami új élménnyel gazdagodtak volna, de akármennyit is kérdezgettük őket, a kopasz csak annyit válaszolt vállvonva, hogy "Szimplán nem tudtam, hogy van egy ilyen oldala is - rámutatva a göndör hajúra - és ez így meglepett."1

Egy kellően hátborzongató beszélgetés és sikertelen barátkozási kísérlet után a Melákkal, melyben elmesélte hogy mennyire élvezte megölni a wyvernt amiért kitüntették tetoválásával, megérkeztek véndégeink: Otília, Wyvernhold két szürke, szarvas másolata és két tevinteri... Ha jól vettem ki magas rangúak. Miután felkísértük a vendégeket, Fősebnagy a helyünkre intett minket a nagyra gyúrt barbárklónokkal együtt. Miután számos barátaim (érted hahha számos!) útjukra tértek, csak a Barbárfivérek maradtak őrizni az ajtót. Gyorsan megkerestem a kis cselédet, akivel sikerült összebarátkoznom és megkértem hogy vendégelje meg nagyra nőtt barátainkat egy kis vendégfalattal. Pár pillanat múlva enyém lett a terep, rá is tapaszthattam fülemet az ajtóra ✌️
Úgy tűnt mintha Ozymandiánusz tevinteri tanácsosaival beszélt volna arról, hogy Bifidus2 és tanítványa, Beningus tudják róla, hogy életben van. Ebből arra következtetnék, hogy Tevinterben lehet, hogy halottnak hiszik? Hmm... Ráadásul 5-ösről is esett szó. Állítólag naplózza a tevékenységeiket, s a füzet általában fellelhető vagy Disznósajtpofa vagy az Áruló hálótermében. "Ideje körbeszaglásznom a holmijaitok között" - gondoltam magamban... Az édes pillanatot azonban megszakította Otília realizációja, aki megtudván hogy Eckhard a fogdában van, azonnali felháborodásban tört ki. Ez volt a jelem az indulásra. Lefelé. Eckhardhoz.
Kérdésemre Eckhard felfedte kapcsolatát Otíliával: Egy olyan időszakban amikor A Céh az egyház parancsolataival szemben befogadott hitszegő mágusokat, Eckhard egy ital mellett figyelmetlenül kikotyogta két hitszegő kilétét Templar "barátjának". (Ha megtudjátok mi következik, ti sem fogjátok már barátnak tartani) Az állítólagos "lovag" felháborodásában fogta és mellkasba szúrta egyikőjüket kérdések és válaszok nélkül. Ez a valaki Otília nővére volt, Brigitte. Az egész sokkoló volt számomra, és mélységesen felháborító. Hogy kotyoghatott ki Eckhard minden bölcsessége ellenére ilyen érzékeny információt?! Valószínűleg érezte is, hogy mérges vagyok rá, persze az alakra, aki a bizalmát élvezte, majd megalomán módon leszúrta a céhtársát, még inkább mérges voltam. Azonban tény, hogy többet vártam ettől a vénembertől, akire mindig felnéztem, kalandortársként, házigazdaként... barátként. A fiatal Otília bosszút fogadott, s eltűnt a színfalak mögé. Eckhard ezután hagyta el állítólag a céhet és valahol úgy éreztem hogy megbűnhődésképpen itt szeretne meghalni. De ami a múltban történt az a múlté, és nem szabad elfelejtei, hogy Eckhard befogadott minket Elivel amikor senki másnak nem kellettünk. Elbújtatott minket amikor nem szerettük volna hogy megtaláljanak. És ételt rakott az asztalra amíg gyökeret vertünk nála. Nap mint nap, maradéktalanul. Ezért úgy éreztem, hogy nem hagyhatom, hogy itt haljon meg, főleg nem egy ilyen szerencsétlen félreértésért. Szükségünk van rá, mint barátok, és mint Céh is. Most jobban mint valaha. Amint odafordultam hozzá, hogy szavakba öntsem gondolataimat Esküszöm Andrasté mellbimbóira, BEREPÜLT EGY SÁRKÁNY ÉS MEGPRÓBÁLT MINKET ELRAGADNI MAGÁVAL! MINDEN ERŐMMEL MEGKAPASZKODTAM A RÁCSBAN amikor, hirtelen... eltűnt.3 Úgy, amilyen gyorsan csak jött. Ekkor oda fordultam Eckhardhoz és elmondtam neki, hogy élnie kell. És mielőtt folytathattam volna, dörömbölés hallatszott a fogda ajtaján.
A dörömbölés forrása Otília volt aki követelte hogy biztosítsak alkalmat egy "magánbeszélgetésre" Eckharddal. Miután jeleztem hogy az öreg jelenleg velem van elfoglalva, és hogy a "magánbeszélgetés" csak páncélozott őrök jelenlétében valósulhat meg, a Sebhelyes Arcú Virágszál közölte velem, hogy basszam meg én is, és Rectumandianus is. Én úgy éreztem hogy ellenségessége Ozyrákiánusszal lehetőség egy potenciális szövetségesre, ezért az egyetlen ésszerű dolgot tettem, ami hirtelen eszembe jutott, és felajánlottam neki, hogy mi lenne, ha inkább mi ketten basznánk meg Ozyvaginaust? Nem tudom hogy a pejoratív megfogalmazástól lányos zavarában, vagy csak a meglepetés sokkoló jellegéből kifolyólag, de a Torokragadó Amazon (csakugyan megragadott a torkomnál fogva, amikor kiderült, hogy a konyha megvendégelte falánk barbárklónjait...) fejet fordított s távozott. Ekkor én is visszatántorogtam Eckhard cellájához, hogy tervet formáljunk: Én megbékítem Kokszos Otit, a csapat másik fele pedig megkeresi a Holtak Királynőjét, aki mint utóbb kiderült, a páncélok alapítóinak vérvonalából származik, és közös érdekünk lehet, hogy pontot lehessen tenni a páncélok jelenlegi balladájának végére. És valószínűleg nekromanta is az özvegy... vagy özvegy is a nekromanta? Apró részletkérdés.
(Megjegyzem magamban, Eckhard ráadásul óva emelte ki: úgy kell eljárnunk, hogy Ozyfasírtface lehetőleg ne a tevinteriek fennhatósága alatt köthessen ki, ugyanis ahhoz túl veszélyes, hogy az ottani kényeknek, kedveknek megfelelő büntetését kivárjuk. A Sebhelyes arcú mesternek süllyedő hajójával együtt a tenger mélyére kell merülnie.)
Miután egyre jobban helyükre kezdtek hullani a darabok, gondoltam értesítelek4 információinkkal a holtak királynőjéről. Már csak egy felderítendő szál maradt mielőtt útnak indulok elbeszélgetni a Csökönyös Nő-Tarzannal, 5-ös naplója.
No, már egy ideje mesélem a történteket, hállo, hállo? Beningus, ott vagy? Hallasz engem???
...
Oh, az Alkotó szerelmére! Ez az eljegyzési gyűrűm!

Drága naplóm!
Itt megint én, Rolf. Hehe. Nagy meglepetés, mi? Ki más is lehetne...
Egyre furább a kopasz fazon, olykor észreveszem, hogy magában beszél, mint például a mai napon is! Mielőtt kihallgatták volna a megkötözött rablókat, esküdni mernék, hogy bal kezét a füle mellé téve mintha magában beszélgetett volna. Egyre rosszabb előérzetem van ezzel a figurával kapcsolatban...
Kis csapatunk kihallgatta a rablókat és kiderült hogy megtorlók lettek volna az előző banda felszámolásáért. Elvileg a "7-es" parancsaira, aki a Denerim-i Gyöngy nevű bordályházban találkozott velük kiadni parancsaikat... Ahh, a Gyöngy, igen... Pompás hely, ha érmék terén van mitől megszabadulnia az embernek. Ugyanakkor vigyázzatok, a törp fogazik...
Újdonsült információink tudatában még inkább Denerim felé vettük az irányt. Útban odafele a kopasz (nem tudom miért vagyok ennyire elfoglalva vele) többször is, mintha valami rémálomból riadt volna fel5, majd elkezdte faggatni a páncélt valami nőről fehér fátyolban, meg valami mondókáról... És még el sem értünk a Gyöngybe. De ha legalább a nők foglalják le, és nem engem fal fel a szemével, akkor már egy boldogabb Rolffal gazdagodik a csapat.
Az út további része eseménytelenül telt, hamar elértük Denerim kapuit.

A bejutás is relatíve zökkenőmentes volt, leszámítva hogy enyhén gyanakodtak a páncélunkra, aki hatalmas csuklyát magára öltve rosszullétet és hányingert tettetett. A városőrök nem tudván, mitévők legyenek a helyzettel, inkább beengedtek minket, hisz ki tudja milyen betegsége lehet annak a nagydarabnak, ha az még őt is így ledönti. Ez után elváltak útjaink egy időre, tudtommal Ella kisasszony és kopaszék valami virágárust emlegettek (furcsa választás egy ilyen vegyes csapatnak).6
Miután a csapat ismét egyként mozgott, megérkeztünk a Meggyötört Nemesbe, mely a főváros fogadója. A kisasszony és a külföldiek kibéreltek nekünk két nagyobb szobát, s mi elindultunk felfele a páncél kíséretében, alvóhelyeinkre. Azonban esküdni mernék rá hogy Kopasz úrt még beszélgetni láttam a kocsmárossal.7

LÁBJEGYZET

  1. Benignus megtudja Magnusról, hogy Reaver.
  2. Livius
  3. Pislantós deathroot rúnás hallucináció
  4. Benignust szólítja meg e/2-ben
  5. Benignusnak több kiemelendő álma volt
    1. Livius üzen neki dreamsendinggel, hogy lassan kedve lenne Tantervale-t a földdel egyenlővé tenni, ezért ha lehet Benignus legyen szíves valamilyen formában jelentkezni nála
    2. Benignusnak prófétikus álma volt: Egy nő fehér fátyolban szaval neki el valamiféle mondókát (Frambinak megvan)
  6. Eli és Benignus a virágárus információi alapján megtalálják Luciának, a Holtak Királynőjének villáját, s elkezdik megcsodálni a szép virágoskertet. A kertész gyanakvóan reagál a kíváncsiskodó csoportra, de beljebb invitálja őket. Azonban a páncélok említésére egyenesen megrémül. Mivel a villa asszonya nincs otthon, a csoport üzenetet hagy a kertészen (?) keresztül, hogy fel kívánja venni a kapcsolatot Luciával.
  7. Benignus informálódik a helyi kocsmárosnál. Szó esik postázási lehetőségekről (Liviusnak ugye életjelet kell adnia), eladó információról és még egy simlisnek tűnő Lyrium vásárlási lehetőségről is fű alatt.
⚠️ **GitHub.com Fallback** ⚠️