DARPG 2019. Jan 19.

Vonal 1.

Miután megszereztük a fehér páncélt és rájöttünk, hogy Lyrium szükséges az „üzemeléséhez” utunkat a Calendhad tóban található körhöz beszerezni a kék folyadékot. Ám először utunkat Denerin felé vettük, hogy pótoljuk tartalékainkat. Út közben az erdőben egyszer csak megpillantottunk településre utaló füstjeleket, amit követve egy kis településre bukkantunk. Az első helyi paraszt nem volt segítőkész, de Magnus diplomatikus készségeinek köszönhetően gyorsan beszédesebb lett. Az így nyert információval eljutottunk a falu egyetlen kocsmájához, ami iszonyat lepukkant volt és kihalt. A kocsma tulaja, aki nagyon unott volt, ugyan de nagy nehezen adott nekünk enni és inni, illetve ahogy asztalt foglaltunk át hallottuk a szomszéd asztaltól, hogy a kornyéket folyamatosan banditák fosztogatják, és szinte mindent elvittek már innen is, de időközönként vissza térnek elvinni azt, ami még maradt. Illetve jelezték, hogy így nem tudnak Denerinbe menni, mert a szekerüket és lovaikat is ellopták már a gazok. Ekkor Eli bizalom gerjesztően csatlakozott azt asztalukhoz egy nagyon jó üzletet ajánlani, amely szerint mi vissza szerzünk mindent, amit elloptak és mi ingyen mehetünk velük Denerinbe. Ekkor elkezdtük megtervezni, hogy kezeljük a banditákat, amikor vissza térnek este. Magnus ki ment a kocsma elé beolvadni sikeresen a környezetbe, Eli felvitte a társainkat az érkezésünkkor foglalt szobában, hogy biztonságban legyenek majd leült az eddig elfoglalt asztalunkhoz, és én használva fantasztikus beolvadási technikáim igyekeztem beolvadni a helyiek közé (kisseb sikerrel). Amikor a haramiák vissza értek, hogy a fogadós napi bevételét elvigyék, akkor a láthatóan a vezető figura kispécizett magának, hogy én bizony nem vagyok helyi lakos, valamilyen csoda folytán átlátott az álcámon, amin még sokszor a gyakorlott Tevinteri nemesek sem láttak át amíg a magiszter mellett tanultam. „Lehet, hogy a magiszteremnek volt ez köszönhető? Jegyzet magamhoz, egyszer vissza tértem a küldetésről, meg kell kérdetni őt erről…” Ekkor Magnus bejött a csehóba, hogy rendbe tegye a banditafőnöket, át ő fennakadt a másik kettő banditán, akik a bejáratot őrizték. Kisebb dulakodás után sikeresen áttört rajtuk majd ellátta a vezető baját, eltörve a lábát és használva a már korábban mutatott diplomáciai képességeit, ez annyira jól sikerül, hogy az előbb még mindenkit megfélemlítő alak egyszerűen a végtermékeivel összepiszkolta magát és a helyi kultur intézmény padlóját, majd Magnus a beszélgetés folyamán eltörte lábát, hátha beszédesebb lesz. Ezt látva a társainak inunkba szállott a bátorság. „nem is csodálom egy Tevinteri harcos bármilyen kutya szívébe félelmet kelt!” Majd a haramiát hátra vittük az egyik raktárba kihallgatni ahol is bevallotta, hogy társaival a falutól nem messze táboroznak, és minden ellopott dolog ott van illetve, hogy indirekt módon az elrabolt értétek nagy része az északi kikötőnk keresztül Ozimandiashoz jutnak, ami egy meglepő felfedezés volt. „nem gondoltam volna, hogy annak a galádnak a csápjai idáig elérnek, és szerencsétlen parasztok javára is szükségük lenne” Ezek után elindultunk a tábor felé, hogy vissza szerezzük az ellopott javakat, és megszüntessük ezt a szenny szervezetet a környékről. Útközben felszálltam a haramia lovára, gondolva kényelmesebb így utazni, mint a földön. Úgy tűnt emberünk tervel valamit és többször is meg lett fenyegetve, hogy ha valamivel próbálkozik, akkor bizony kardélre lesz hányva. Mind ennek ellenére elfüttyentette magát, és a ló kifutott alólam, szerencsére csak könnyebben sérültem az esésembe ellenben ez Magnust nagyon felbosszantotta, magát és megfenyegette a foglyunkat, hogy a következő húzást meg fogja bánni. Ekkor emberünk úgy megmakacsolta magát mintha valami hős lett volna, aki vissza tartja a darkspawn söpredéket. A táborhoz érve legalább egy tucatnyi rosszarcú banditát találtunk, akik készültek megvédeni a zsákmányukat, ha Magnus nem végezte volna ki a foglyot rossz magaviseletért, amikor is futásnak eredtem mondván az életük többet ér mint a zsákmány, majd a zsákmánnyal vissza tértünk a faluba, hogy utunkat Denerin felé vehessük végre.

Vonal 2.

Galeazzo vissza tért az előre megbeszélt találkozó pontra Echarttal aki a páncélokkal kapcsolatos tudás fontos őrzője és Ozimandias által az egyik leginkább keresett ember. Itt találkoztak 8-assal. Ezek után utukat a titkos főhadiszállás felé vették, Útközben Galeazzo igyekezett megjegyezni a környezetet és az utat, hogy tudjon minket tájékoztatni, hogy merre is kell majd keresni őt. A megfigyelése alapján a titkos búvóhely a Hundred Pillars hegységben található, az Imperium és Antiva között. Amikor Galeazzo visszatért Echarttal a rejtekhelyre, akkor már Ozimandias várta őt, a hely tetején található platformon. Aki hatalmas örömmel fogadta az elfogott Echartot, mivel így tervei a páncéllal kapcsolatban, a hegy gyomrában egy lépéssel közelebb került. Itt Galeazzo megcsillantotta színészi készségét és még inkább elhitette az ellenséggel, hogy velük van. Ozimandias örömét és elégedettségét fejezte ki barátunkkal szemben a teljesítményével kapcsolatban, és mert olyat ért el amit a többiek eddig nem. A nagy örömködés közepén barátunk el kísérte a fogdába régi társát két páncél társaságában. Miközben meneteltek a tömlöcök felé igyekezett Galeazzo megjegyezni a bázis kialakítását, a felső szinten a számokkal ellátottak helyei voltak kialakítva majd Ozimandias személyi lakosztálya, ami a hegy nyugati szárnyában található, majd az közös helységek az orvosi szobák a kézműves műhelyek és végül a fogda. Miközben a kialakítást tanulmányozta elkezdett szellőző aknákat és nyillásokat keresni ahol egy ember elférhet esetleg, sajnos a cellák szintjéig nem látott semmit, ám itt az utolsó szinten meg tudta, hogy a bázis alja összeköttetésben van a mélyutakkal. Amint elérték a börtönök szintjét, Galeazzo jelzett a páncéloknak, hogy innen már tudja kezelni a foglyot, és nyugodtan térjenek vissza az eredeti helyeikre. Itt Echartot bekísérte az egyik üres tömlöcbe. Ekkor jelentkezett a telepatikus gyűrűn nekem, hogy meg van a titkos bázis és szerencsés lenne, ha hívnánk a templárokat, hogy rendbe tegyék ellenségünket. „Természetesen jeleztem neki, hogy egy nagyon erős szövetséges szomszédságában van így inkább Magiszterem segítségét kérném ebben az estben, mint valamilyen templomos rendét.” Ekkor lépett be 3-as aki hallott valamennyit a beszélgetésből, és látta, hogy Galeazzo nem viseli rendesen a maszkját. Itt társunk nem habozott, és neki rontott a „betolakodónak” ahol kisebb sérüléseket szerzet, majd csodás hangjával annyira megbabonázta, hogy az nem tudta tovább folytatni a harcot, és így Galeazzo nyakon szúrta őt. Ez után Echart segítségével úgy állították be a dulakodást mintha valaki a mélyutakon keresztül betört volna a bázisra. Galeazzo meg kérdezte Echartot kikkel van ellenséges viszonya jelenleg Ozimandiasnak a Holtak királynője és a Magiszterem jutott egyből eszébe. Majd ezek után Galeazzo elüvöltötte magát, „betolakodó! betolakodó!” Ennek hatására páncélok rontottak a szobába ahol a halott és megégett 3-as hulláját és megpörkölődött Galeazzo-t látták illetve a kiütött foglyot. A páncélokkal együtt jött a 3-as jobb keze is, aki a horror láttán fájdalmában felsikított. Nem sokkal később fő gonoszunk is megérkezett, aki az ellenség neve hallatán elkezdett intenzíven vérezni és remegni, majd Galeazzo felajánlotta, hogy fel kíséri az orvosi szobába, hogy segítsem a vérzéssel kapcsolatba. Az orvosi szobában, amíg ellátta Galeazzo Ozimandias-t addig a véres rongyokból egy üvegcsébe össze gyűjtött annyi vért, hogy azt fel lehessen használni templárok által, ha arra kerülne a sor. Ezek után a lábadozó gonoszt ott hagyva társunk elindult lehetséges szövetségeseket keresni a végső megmérettetésre.