2018 10 06 leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Magnus mágus varázslatos pennájából

Történetünket az átkozott helyen folytatjuk, miután legyőztük a shade-eket és visszaszereztük a felszerelésünket. A harcot követően alaposabban szemügyre vettük a helyszínt. Beni talált is valamit: relative régebbi, 1-2 hetes lábnyomokat, melyek egyenest a susnyába vezettek! Meglepődésemre a lábnyomok irányában elkezdett mocorogni egy bokor, amit gyorsan jeleztem is fivéremnek. Ő odakiáltott, hogy ki az, mutassa magát, mire egy creepy röhögést hallottunk feleletként, s az ismeretlen alak elkezdett futni a dzsindzsa mélyébe. Beninek több sem kellett, egy arcane lance-et felé is repített. Eközben Elivel megeredtünk a hang felé, s a sűrű bozótban, olyan jó 20 méter után egy férfit találtunk, segítségért kiabálva. Ezaz Beni! Jól eltaláltad a bolondot!! Amikor kérdeztük, hogy mit csinált, miért röhögött, miért bolond, stb, kiderült, hogy ő nem is annak az embernek vallja magát, akinek utánaeredtünk. Ő egy egyszerű favágónak vallotta magát, aki pont a környéken vágta a fákat. A nagy káoszon felbuzdulva Wilem is utánunk eredt, majd arccal az avarban üdvözölte a szerencsétlen favágót. Hogy fokozza a hangulatot, sikeresen bele is nyúlt a férfi vérző sebébe, amit ő egy pofonnal honorált. Az atrocitásért cserébe Wilem végül begyógyította a tátongó sebet, melyet Beni halálos Arcane Lance-e okozott. A vadásszal visszaindultunk az átkozott helyre, ahol abban egyeztünk meg, hogy elmegyünk a favágók táborába. Ezen a helyen úgyse maradhatunk és a camp-jük amúgy is átellenesen van a páncélok camp-jéhez képest. Ahogy indultunk volna, a nemesek elkezdtek forrongani, lázadozni. Az adhoc megválasztott szószólójuk picsogott nekünk, hogy ők nem mennek sehova. Őszintén felőlem aztán azt kezdenek az életükkel és a kékvérű seggükkel amit csak akarnak, de végül Eli rendet teremtett, megvillantva, hogy Decamora-ként ő a legnemesebb a nemesek között. A nemesek azóta is kussolnak. <3

Mindeközben Galeazzo griffek szárnyán szelte a jó kis thedas-i levegőt, persze már amennyit a maszkja átengedett, majd egy szörnyű állati üvöltés, 4-es wyvern-jének jelzése zökkentette ki gondolataiból. Az üvöltést hallva az ikrek landoltak a tisztáson, ahol egy barlang és annak két oldalán 1-1 sátor, illetve egy szétfeszített ketrec volt látható. "Vajon miféle izomember feszíthette szét eme vasketrec szörnyen erős rácsait?" - vetődött fel a jogos kérdés Galeazzo fejében. 4-es érezte, hogy valami itt off, hiszen abban a ketrecben nemeseknek kellene lenniük. A következő pillanatban 2 páncél jelent meg, s kiderült, hogy a Decamora lánynak a ketrecben kéne lennie. 4-es ennyit kérdezett a péncéloktól: "Belépett a 4. szakaszba?". Igenlő választ kapott. Ezt követően az ijesztő főpáncél is megjelent, akivel még Cumberlandban találkoztunk. Egy elejtett hallát vonszolt maga után, majd bement a barlangba és elkezdte széttépni. Miközben elhaladt mellettük, páncélja alá bekukkantva a kíváncsi szem organikus, növésnek indult húsmasszát tekinthetett meg. Ewww. o.o 4-estől megtudta Galeazzo, a különböző szakaszokat: 3. szakaszban a saját tudatát beoltja valakibe, akit az 5. szakaszban elfogyaszt, ezzel teljes személyiségre szert téve! o.o További diskurzust követően úgy döntöttek, hogy elindulnak az általuk is ismert favágó tábor felé, hiszen még nem lehetnek messze azok, akik dobbantottak a nemesekkel egyetemben. Lehet, hogy Eli is arra lesz. Kisvártatva megjelent újabb kettő páncél. Beszéltek valamit, de Galeazzo számára nem érthető nyelven, s a következő pillanatban a beszélő páncél egy lyukat ütött a buzogányos páncélba, melytől az összeesett. Hmmm, érdekes! Mielőtt Galeazzo újra menne a griff hátára, hogy meglovagolja őt (if you know what I mean), 4-es faszán befenyítette őt, hogy vigyázzon a lányokra, nehogy bajuk essen!

Ezidő alatt sikeresen elértük a favágó camp-et, ami elég kihalt volt. I mean…literally szó szerint! A tűzrakóhelynél ott volt a talán még reggel megfőzött étel egy kondérban, amit két oldalról vértócsák dekoráltak. Nem sok időnk maradt nézelődni, hangokat hallottunk és a távolban kettő, véres sylvant vettünk észre. Gyorsan elbújtunk két közeli bokorban, nehogy észrevegyenek minket. Pattanásig feszülő idegekkel figyeltem őket, akármelyik pillanatban készen állva arra, hogy 2-kezes kardommal tüzifát aprítsak belőlük, de haboztam. Ezt Beni is látta, ő sem támadt egyelőre. Szegény vak ezt hogy láthatta volna? Hisz vak. Valami átokszerűt rá is küldött a feléjük eső sylvanra, mire az kikelt magából. Több se kellett, egy chain ligthning is röppent a saját bokrunkból Beni jóvoltából. Az egyik sylvan feldúltan, a dühtől vezérelve elüvöltötte magát: "Merre vagy gyilkos?". Hmmm, ezek tudnak beszélni? A bokor oltalmazó biztonságából kiszóltunk nekik hogy mi bizony nem vagyunk gyilkosok, mire ők csak mondták, hogy dehogynem. De hát ha mondjuk hogy nem! Mint kiderült, a favágók a gyilkosok, hiszen testvéreiket, a fákat vagdossák! T_T Csapatunk kifinomult diplomatikai érzékének hála, egyezségre jutottunk. Az utolsó favágó életét meghagyják, ha ő innentől máshol fog fát vágni, ezt az erdőrészt békén hagyja! A favágónak persze ez nem tetszett, Eli felé köpött! o.o Az atrocitást nem díjazva, Wilem meg akarta baszni a favágót valami cool spellel, de végül Eli visszafogta őt, s hagytuk hogy elsomfordáljon. A fák megkérdezték tőlünk, hogy ha nem gyilkosok vagyunk, akkor mi útban vagyunk itt a brecíliai erdő susnyájában. Mondtuk nekik a romot, amit keresünk, s kiderült hogy az Őstölgy talán tud nekünk segíteni. Meglepetésünkre a sylvanok felismerték Elit, illetve elejtették, hogy egy férfi kereste őt. o.o Creepy!

Galeazzoék pont elcsíptek minket, ahogy fa barátainkkal elindultunk az Őstölgy felé. A levegőből követtek minket mindaddig, amíg a növényzet nem lett megint túlságosan sűrű. Ekkor leszálltak, s Galeazzo egyedül követett minket tovább, az ikrek addig kaptak egy kis pihenőt. Végül utol is ért minket, s a szerelmes pár újra egyesülhetett! <3 Emellett információt is cseréltünk Galeazzoval. Ő elmondta miket tudott meg: Ozymandias támogatói a következőek:

• Qunari gonoszak: Sárkányok fingjai (!!!), ők felelősek a tantervale-i kör felrobbantásáért
• Tantervale-i kovács céh: ők is benne vannak a rosszban, viszont szerencsére a céh vezetőjét kivégezték Ozymandias-nál
• Carta dwarfok

Emellett elmesélte, hogy látta hol készülnek a páncélok a törpök által, azt, hogy Ozymandias szar passzban van, a húsos páncélt, illetve hogy az ikreket és talán 4-est is a saját oldalunkra tudnánk állítani, mert nincsenek teljesen megelégedve Ozymandias alatt, de egyelőre követik őt. A beszélgetést Wilem zavarta meg. Pontosabban szólva a vérköpet, ami a szájából kilövellt, miközben elkezdett öklendezni. Beni felé fordult, elhívta "meditálni". Miután visszatértek, Galeazzo Wilemre terelte a szót, a páncél különböző "szakaszai", meg a tudatának beoltása, illetve a Wilemmel történt furcsa dolgok között vont párhuzamot. Wilem erre elkomolyodott és azt mondta, hogy vezesse el őt a páncélhoz. Hmmm, no way bro! Erre előjött belőle Ilrahel, a benne szunnyadó kisördög! Ő elmondta, hogy esze ágában sincs visszamenni a páncélba, hiszen ő most szabad, a saját maga ura. Az szinte mellékes, hogy Wilemben élősködik... Megtudtuk tőle, hogy egy páncélt csak egy másik páncél ölhet meg és hogy keressük meg a romban rejlő páncélt és vegyük rá, hogy a 4. stádiumosat ölje meg. Emellett azt is mondta, hogy ha Ozymandias megtalálja a 3. páncélt, mindennek vége lesz!

Miután Wilem visszanyerte az irányítást és garantálta nekünk, hogy teljes kontrolljában van a helyzetnek, Ilrahel csak-csak előbukkangatott még. Galeazzo megmondta, hogy ha akármi furcsa dolgot elkezd csinálni, a tőrét Wilem a koponyájában fogja találni, hiszen mindenki tudja, hogy nagyon veszélyes démonokkal üzletelni. Beni azt mondta, hogy kezeskedik Wilemről.

A démonos jelenetet követően újra utunkat vettük az Őstölgy felé, a legjobb dolog pedig az volt, hogy a sylvanok hátán utazhattunk <3 és egy tisztásra érve egy szép nagy tölgyfa tárult szemünk elé <3. Nem is gondoltuk volna, hogy az nem egy szimpla fa, hanem az Őstölgy maga, aki érkezésünket követően "életre kelt". "Elhoztuk a nőt, akit a férfi keresett két nappal ezelőtt" - mondták a sylvanok az Őstölgynek. Kérdeztük, hogy ki ez a férfi, s kiderült, hogy ma este is el fog jönni. Emellett kértük az Őstölgy segítségét, hogy vezessen el minket a tevinter romhoz, amit meg is tesz, amennyiben előtte segítünk neki. Megtudtuk, hogy egy bizonyos, az erdőben élő bolond ember ellopta az egyik aranymakkját, ami fontos a fajtájuk fenntartásához. Odanyújtott nekünk egy ilyen makkhoz teljesen hasonlító másik makkot, amin viszont egy függőleges csík volt látható. Mielőtt elindultunk volna, a bolondot, mint tűt a szénakazalban keresni, az Őstölgy a következőt mondta: "Kövessétek az árnyékot".

Miközben bolyongtunk az erdőben, egy shade jelent meg előttünk. Ahaaaa! Hogy EZ az az árnyék! Varázslatos! Hát követtük, s el is vezetett minket egy helyre, ahol kettő furán növő fát találtunk. Ahogy átsuhant a két fa között, eltűnt. Hamar rájöttünk, a két fa között egy portál van, s át is mentünk rajta. Egy kacatokkal telis tele pakolt táborban találtuk magunkat, ahol épp gulyás főtt, s mellette egy tönköt, illetve egy sátort is megpillanthattunk. Beni azonnal rávetette magát a kacatokra, mint éhes disznó a makkra. (Pun intended) Talált is pár ezüstöt! Ezalatt Eli a tönk felé vette az irányt, amibe belenyúlva meg is érintette az Őstölgy ellopott makkját. Ebben a pillanatban megjelent a bolond. Ő volt az, akit a susnyából is hallhattunk. Galeazzo kezében meglátta a kamumakkot, majd ránkförmedt, hogy tegyük vissza Wilsont azonnal a tönkbe. (Awwww úgy hívja a lopott makkját h Wilson <3) Galeazzo "visszatette" a makkot a helyére, ügyelve arra, hogy a csíkot ne vegye észre a bolond. Miután sikerült őt lecsillapítanunk, hogy "ok, semmit sem viszünk el innen", fogtuk magunkat és elindultunk visszafele ahogy csak tudtunk. Kifele menet Galeazzo rákacsintott a bolondra, amitől úgy tűnik bekattant és rárontott Benire! o.o Pár másodpercnyi őrület után újra magához tért, megint a régi lett. Azt mondta, hogy azt hitte, hogy Beni egy darkspawn. o.o

A makkot sikeresen visszavittük az Őstölgyhöz, s gyönyörködtünk, ahogy az aranylóan csillogó fényes makkjai a holdfény festői ezüst sugaraiban úszva tündököltek. <3 A makk visszaadása után megjelent a titokzatos ember. Akiről kiderült, hogy Eckhartnak hívnak és Eli, illetve Galeazzo valami régi ismerőse. Rövid beszélgetést követően az Őstölgy kiszedte gyökérlábujjait <3 a földből és elvezetett minket ahhoz a bizonyos ősi tevinter romhoz. Egy dimbesdombos részhez érve az Őstölgy akkorát baszott a földbe, hogy az összeomlott az erejétől, s a beomlott üregben az ősi romba vezető lépcsőt találtuk meg. A lépcső előtt hezitálva Eckhart azt mondta Galeazzonak, hogy menjen vele vissza Ozymandias embereihez. Ő úgyis fontosabb nekik, mint Eli. És mivel Galeazzo be van épülve, ezt ki tudná használni és időt nyerhetne. Ennél abszurdabb ötletet még nem is hallottam. Eddig bújkált ez a jóember, most meg átadná magát az ellenségnek! Az Őstölgy a következőt mondta nekünk: "A romnak két őrzője van, az igazságot hazugsággal keverik." Elköszöntünk az Őstölgytől, s abban a megtisztelő helyzetben lehetett részem, hogy megfoghattam az Őstölgy gallyujját! <3

A tevinteri kommunikációs gyűrű egyikét átadtuk Galeazzonak, a jövőre nézve just in case, majd együtt elindultunk a rom belsejébe.