2018 09 08 leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Eli a grófnő (már hivatalosan is!) naplója Álmomban egy teremben voltam, nem volt ismerős. Körbenéztem és megláttam egy maszkos férfit, aki éppen azzal a fura rángatózós 3-ast segítő nyomorékkal küzdött. Igen csak furcsán folyt ez a küzdelem, mert állandóan homokot rugdostak egymás felé de nem igazán sikerült célba találniuk. Ennél még az én idegenvezetői képességeim is jobbak… A kis nyüzüge nyomorék segítő elég durván elkezdte szétcafatolni a maszkos férfit, mire az elővett egy fiola főzetet, és felhajtotta. Ekkor a háttérben egy kis neszre lettem figyelmes, ahol is észrevettem, hogy ott ül Ozimandias és valakivel sugdolózik! (Miért álmodok én erről a förtelmes emberről????) Nem néztem őt sokáig mert a küzdelem végre elkezdett izgalmas lenni, ugyanis a maszkos férfi dalra fakadt. Valahonnan nagyon ismerős ez a dal…bár még sose láttam ezt a férfit…furcsa ez az álom. A dalnak köszönhetően a férfi legyőzte a nyüzügét, Ozimandias megtapsolta őt, majd a maszkjára véste a 6-os számot. Ahogy kinyitottam a szemem, az álom emléke egyből elillant, majd lassan elkezdtem érzékelni a körülöttem lévő valóságot. Jobb oldalam felől a hűvös, vizes szél simogatta az arcom, a bal oldalam felől neszelést halottam. Rohadtul fájt a hátam…kemény és durva szemcséjű homokos parton feküdtem a páncélomban és ráadásul csurom víz voltam. Felültem, körbenéztem és realizáltam, hogy nincs nálam a családi pallosom. Ekkor pánikolva felpattantam és elkezdtem kutatni, hogy mely cuccaim nincsenek meg. Nem volt nálam a kardom se, a pénzem se, még a drága Galeazzo tőrjét is elhagytam, vagy elvitték, kitudja. Majd benyúltam a mellvértem alá és megnyugodva tapasztaltam, hogy a rám hagyott hajtincsét sikerült megtartanom.

Megnyugvásomnak Benignus vetett véget, aki a fák között keresgélt valamit mint egy bolond, majd rácsimpaszkodott egy faágra… Szegény lehet beverte a kopasz fejét egy kőbe. Az erdőből egy nő lépett elő, kezében rőzsével. Benignus mögé lopakodott, megijesztette, majd elkezdte faggatni, hogy miért vitte el a cuccainkat és ki ő és mit akar egyáltalán tőlünk. Elmondta, hogy Christinának hívják és kincsvadászként keresi a napi betevőt, de állította, hogy nem ő vitte el a cuccainkat, hanem már így találtak ránk a bátyjával. Láttam, hogy a csoportba mindenki kételkedett a szavaiban, de nem igazán volt más választásunk. Megkérdeztük, hogy hol van a bátyja, mire mondta, hogy éjszaka láttak egy nagy tüzet és úgy gondolták, hogy onnan majd hívnak nekünk segítséget. Majd azt is megkérdeztük mint keresnek éppen itt a Breciliai erdőben. Christina kicsit habozva, de végül elmondta, hogy tevinteri romokat keresnek és már az elfek egy ős tölgyhöz irányították őket, amihez kaptak is egy térképet. Megmutatta a térképet, de csak egy biztonságos távból, mire a helyzetet kihasználva Benignus felajánlotta neki a segítségét a nyelvi hiányosságok leküzdése végett.

Ekkor az egyik nemes elkezdett sipákolni, hogy bugyborékol a víz, ami mellett ébredtünk. Kinyúlt belőle egy páncél kéz, ami megragadta a nemest, majd még egy páncél elkezdett kiemelkedni a vízből. Elkezdtek beszélni valami furcsa nyelven, amit utólag megtudtam, hogy tevinül beszéltek és azt mondta az egyik a másiknak, hogy menj vissza táborba és szólj, hogy megtaláltuk őket és elmutatott abba az irányba amerre a füst volt, ahol Christina bátyja a segítséget kereste (az ostoba!). Wilem gyorsan hókuszpókuszolt egyet, ami miatt a földre kerültek a páncélok és a nemest is elengedték, majd Benignus megpróbált szót érteni velük. Felajánlotta, hogy visszamegyünk velük a táborba mire a páncél elordította magát és a füst irányából mozgás indult meg felénk. Hát mondhatom más se kellett nekünk így fegyvertelenül, úgyhogy felráncigáltuk a nemeseket h most márpedig futni fogunk, és közben Christina megemlítette, hogy látott egy tábort a másik irányba. Beértünk a táborba ami egy kis tisztáson volt, és ahogy megálltunk az erdő szélén a tisztás másik oldalán megláttuk a cuccainkat. Én óvatosan megindultam felé, de Magnus átcsörtetett az egész táboron felemelte a kardját mire sűrű köd kezdett el beszivárogni a táborba. Ekkor mindannyian odarohantunk a cuccainkhoz, megtaláltam a pallosom, és ahogy emeltem fel a kardomat éreztem, hogy a szemhéjam nehezedik és forog körülöttem a világ, majd el is ájultam.

Arra ébredtem, hogy egy árny szerű lény hajol felém, én pedig a pánikroham közepette megpróbáltam levágni őt a kardommal, de az csak átsuhant rajta. Egyre jobb ez a nap…lehetne még ennél is rosszabb??? Körbenéztem és láttam, hogy igen, igen lehet rosszabb! Ugyanis egy csontvázakkal és rothadó húsokkal teli sötét teremben voltunk, ahol ráadásul még két másik ilyen árny is volt és a többiek is ugyanolyan szerencsésen vagdosták a levegőt mint én. Majd Wilem megint hókuszpókuszolt valamit, aminek köszönhetően már nem a levegőt csapdostuk. Bruteknek sikerült is az egyik lényt kivégeznie, majd Magnus is egész szépen szétvágta a második árnyat, és végre én is bevethettem az erőmet. Habár ez az öröm nem tartott sokáig ugyanis Benignus egyszer csak elszívta előlem az árnyt valamilyen rejtélyes módon. Magnus ellenfele megpróbált eliszkolni, de ő utána futott és őt is sikerült elpusztítanunk. A győzelmünk örömére mindannyian leültünk picit pihenni és feldolgozni a hirtelen történt eseményeket. Én el is szundítottam kicsit.

Álmomban egy szobában voltam, ahol az ágyon egy ismerős férfi ült. Úgy vélem még sose láttam ezt a maszkos férfit, de mintha valamiért ismerős lenne…talán egy másik álomból? Hmm.. és miért van egy 6-os a maszkján? Hmmm… Kopogtak az ajtaján és egy páncél lépett be rajta. Intett neki, hogy kövesse. Egy tanácsterembe vezette őt, ahol épp egy nagy vendégfogadásra készültek. A férfi megállított egy szolgálót és megkérdezte, hogy mi fog itt történni, mire a nő elárulta, hogy az ő beavatására és a Nagy tanácsra készülnek. Egy kis pénzbeli jutalom ellenében a nő azt is elárulta, hogy itt találkoznak Ozimandiasék a támogatóikkal. (ez a galád ember mégis mit keres az álmomban?!) Ekkor bejött Ozimandias és kihívta a maszkos férfit, mert megakarja neki mutatni mivel is foglalkoznak pontosan ezen a helyen. Felvezeti őt egy hídhoz ami egy vulkán kürtöjének a tetején halad át, és melynek a végén egy ajtó áll. Az ajtó túloldalán egy terem volt ahol kaszttalan dwarfok a páncélok részeit kovácsolták, majd átvezette őt egy másik terembe, ahol rúnákat véstek a páncélok részeibe majd bevezette egy harmadik terembe. A teremben több száz, már készen lévő páncél állt felsorakozva. A maszkos férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mit akar kezdeni ezzel a sereggel, mire Ozimandias elmesélte, hogy vissza akarja állítani a Tevinteri birodalmat, hogy a mágusok újra dicsőek legyenek, de előbb le kell igáznia Tantervalet. (Hogy merészeli! Ez egy szörnyű rémálom…) Ekkor belépett egy segítő aki súgott valamit Ozimandiasnak, aki intett a maszkos férfinak, hogy kövesse. Felmentek a kürtő tetejéhez, ahol két griff várt. Ozimandias elmondta, hogy ők az ő legtökéletesebb teremtményei, de ennek ellenére az állatok tarkójára vágott és haragosan azt mondta, hogy gyűlöli ezt az ostoba alakjukat. A két griff átváltozott két huszonéves lánnyá, mindkettőjük nyakában egy ezüst griff medál volt, és rajtuk volt a kettes jel. A lányok nem örömteli híreket hoztak Ozimandiasnak, amiért ő villámcsapást zúdított rájuk puszta kezeiből. Ozimandias arcából elkezdett folyni a vér és szólt a maszkos férfinak, hogy hívja 4-est, majd elviharzott. A maszkos férfi azonban elkezdett a lányokhoz beszélni, azt mondta nekik hogy ne aggódjanak, az ő oldalukon áll, s ők furcsa arckifejezéssel néztek rá. Ekkor megjelent 4-es aki levezette a lányokat a konyhába. A maszkos Ozimandias után ment, aki addigra már a lakosztályába ért levette a maszkját és elkezdte törölgetni a sebeit. A maszkos segített neki, közben 4-es is megérkezett aki szakszerűen ellátta Ozimandiast, majd a maszkossal lementek a konyhába. Beszélgettek erről, arról….majd szóltak a szolgálok, hogy a tanácsra megérkeztek a vendégek. Ők fogadták a vendégeket, két dwarfot, egy szőke harcos nőt akit 2 qunari kísért, és a tantervai kovács céhek vezetőjét! (mit keres itt az az ember!? remélem, hogy ez tényleg csak valami rémálom!) Leültek, ettek, beszélgettek, majd megjelent Ozimandias is. Megköszönte a szőke nő segítségét tantervale megtámadásában, habár erősen megjegyezte, hogy nem kérte a mágus torony felrobbantását. A nő csak annyit felelt, hogy járulékos veszteség volt, mire a kovács az asztalra csapott, hogy mikor teljesítik már az ő kérését. Azt akarja, hogy a De Camora család leigázása után az ő családja kerüljön az uralkodói körbe, de még mindig nem látja ennek a beteljesülését, és emiatt nem akar tovább támogatást adni. A maszkos férfi lecsendesítette, és felajánlotta a segítségét, hogy helyre teszi a dolgokat Tantervaleban. Viszont Ozimandias elutasította a felajánlását, és csak annyit mondott, hogy 5-ös ott van, már egész magas körökbe sikerült beépülni, majd ő intézi. A maszkos férfi megkérdezte, hogy hogyan ismerheti fel 5öst, de Ozimandias csak annyit válaszolt, hogy majd ő felismer téged, majd ő keres ha szüksége van rád. A kovács megint elkezdett elégetlenkedni mire az egyik páncél leszúrta. Ozimandias szólt 4-esnek, hogy vigyék le a hullát a maszkossal a ’kis’ állatkájának, és utána induljanak el a közös küldetésükre is. A küldetésük pedig a De Camora lány elfogása és ideszállítása élve, de amúgy azt csinálnak vele amit akarnak, csak maradjon élve. A maszkos és 4-es levitték a hullát az egykori várbörtönbe, ahol kiderült, hogy 4-es állatkája egy wyvern. Miután megetették őt, kivezették a szabadba ahol 4-es elindult vele a küldetésre, és a maszkos férfi is útra kelt a két griffé változott lány segítségével.

A teremben ébredtem a szundikálásból, ahol küzdöttünk az árnyakkal, és ahogy Christina megrázta a vállam, hogy induljunk, így el is felejtettem a szörnyű álmomat.