2018 05 19 leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Egy oldal Wilem naplójából.

Elmentünk a csapattal a tizenkettest fogva tartó börtönbe. Galeazzo egy röpke értetlenkedés után megbeszélte az örökkel, hogy lemehessünk „kedves barátunk” cellájához. Itt szürreális látványként a tizenkettes mellett ott állt a páncélja. Legalábbis a többiek elmondása szerint, mivel én nem láttam semmit. Míg a többiek információt próbáltak kiszedni emberünkből, addig engem elkezdett valami nyugtalanítani. Olyan fura volt a levegő aurája. De, mint kiderült csak én éreztem mivel a többieknek már csak akkor tűnt fel, hogy baj van, amikor a páncél elkezdett beszélni hozzám. Én pedig mint bárány a terelő kutyát úgy kezdem el követni a hang irányát. Szerencsére Galeazzo kilőtt nyila súrolta a vállamat, igy fel tudtam ocsúdni a transzból. Azután a történések felgyorsultak. Telekinetikus erőmmel mindenkit a lehető legtávolabbra repítettem a páncéltól. Viszont igy keletkezett egy nagy lyuk a padlóban, nem beszélve a fülsiketítő robbanásról, amire már az őrség is beszaladt a pincehelységbe. De elkéstek. A páncélnak már csak a hűlt helyét találták meg a későbbi nagy bánatomra.

Az este további része a szokásosan telt. Mindenki piált a kocsmában. Kivéve engem, mivel csak egy kis magányra vágytam, hogy fel tudjam dolgozni, hogy hajszál híján elnyelt egy démon. Igy leültem a mágus torony romjaihoz meditálni, egyedül messze a város összes zajától. Reméltem, hogy minden rendben lesz már. Azonban nem is tévedhettem volna nagyobbat. Ha a sorokat olvasod most mi rossz történhetet kérdezed, hiszen mindannyian épségben megúsztuk a rövid összecsapást. Vagy nem?

Sajnos nem, ugyanis a páncél nem, hogy eltűnt, de közelebb van hozzánk mint valaha. A résszemmé vált. A gonosz részemmé, aki mellettem lesz a halálom napjáig elválaszthatatlanul, mint kard a hüvelyétől. Most gondolhatnánk, miért nem rohanok azonnal segítségért. Miután elsütnék egy a fogyatékosságomra vonatkozó humoros szófordulatot, elárulom, hogy nemcsak az én, de a csapat épsége is a sötét énem kezében van. Egyébként van neki neve is, de túl förtelmes, ahhoz hogy a tintámat pazaroljam rá.

Igy hát megpróbáltam a végére járni, hogy mi történik, ha kárt okozok magamban. Galeazzo és Eli legnagyobb meglepetésére semmi. Muzsikusunk tüzes tőre úgy cirógatta meg a bőrömet, mint egy a legfinomabbik Orléz kurtizán keze. De ti ne próbáljatok utánozni. Én szóltam előre…

Ennek tudatában az estét immár kettesben töltöttük az erdőben. De szerencsére nem vele, akire gondoltok. Persze nem is a kurtizánnal. Hanem örömömre a régi mesteremmel, akitől a mágiát tanultam. Kiderült, hogy felül tudok kerekedni a gonoszon mivel nem tudta teljesen megfertőzni a lelkemet.

Igy ért véget a nap, melyet egy izgalmakkal tarkított következő követett.

Miután Brutek és Arne rám találtak inkább festettem koldusnak mint mágusnak. Persze az ádámkosztümöt elfedő szakadt ruhám foszlányai se segítettek túlságosan. Sűrű bocsánatkérés közepette igyekeztem őket megnyugtatni, hogy jól vagyok. Szerencsére könnyen megvezethetőek voltak és pár korsó sárkányhúgy után már beérték azzal a mesével, hogy csak részegen elkóboroltam. Ekkor érkeztek meg a ténylegesen eltűnt csapatunk tagjai, széles kisérettel, élükön Elivel és Gelazzoval, akikről kiderült, hogy bár a keresésemre indultak, olyan részegek voltak, hogy kellett egy csapat az ő keresésükre is. Igy kerültek haza ahol furán néztek rájuk, de azért csak beengedték őket. Aztán aludtak.

Legalábbis ezt mesélték, bár én kételkedem benne. Itt viszont mindenki fantáziájára bízom a szaftos részleteket, a kalandjuknak ugyanis lassan kifogyok a lapom soraiból. Folytassuk tehát ahol abbamaradt. Az pediglen nem más, mint a gyűlés ahová együtt mentünk, mondjuk egyedül nem is találtam volna oda, hogy megtárgyaljunk valami fontosat a nemességgel. De már nem fontos, mert nem hoztak bort a gyűlésre igy lincshangulat kerekedett. És a szűrzavar közepette valaki betörte az ajtót. Majd megfenyegették a nemeseket, hogy ha nem hoznak piát, akkor kivégeznek valami tagot, aki elbukott a küldetésén. Bruteket kérdeztem, hogy tolmácsoljon, mi történik, de hát tudjátok milyenek a törpök. Csak a pián meg az asszonyokon jár, az esszük. Igy e sorok írása közben még nem látom kristály tisztán a helyzetet, de azt biztosan kijelenthetem, hogy nagy pácba kerültünk megint. És még csak kisérőt se kaptunk mellé.