2018 03 xx leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Benignus naplója (részletek) III.
9:xx Dragon
Miután az üldözöttjeink eltűntek a szemeink és füleink elől, az eddig az átkozott üvöltő vérttel elfoglalt templárok meglátták díszes társaságunk annak a háznak a tetején, ahol pár pillanattal ez előtt még az állarcos feltehetőleg mágus ténykedett. „Finoman” megkértek minket, hogy jöjjünk le a jelenlegi helyünkről és azonosítsuk magunkat és hogy még is mi a kaffast csináltunk a tetőn és hogy egyáltalán van e bármi kapcsolatunk az imént történtek és közöttünk. Ekkor Eli és Galazzo kibeszélt minket a slamasztikából. Galazzo erősen mutogatni kezdte a mellvértjét és az azon található címert [őszintén nem értettem miért teszi…] majd Eli nemes egyszerűséggel megmondta a helyi kapitánynak, hogy nem tudja, kivel beszél megengedhetetlen jobbágy stílusban. Ugyanis kijelentette, hogy ő egy Dekamora (remélem jól írtam) mire hirtelen udvariasabb hangnemre váltott [ha jól értettem a helyzetet ez a családi név nagy befolyással bír ezen a környéken, célszerű megjegyezni], és intenzíven elkezdett érdeklődi, arról, hogy Eli patrisa tudja vajon, hogy mit csinál épp és, hogy hol van. Majd jelezte, hogy a biztonság kedvéért küld egy levelet az imént említett Patrisnak.(..) Miután kihallgattak minket az eseményekről, majd szabadon engedtek. Ekkor kerestem fel a helyi távolsági postát, és a „térkép” egy általam készített másolatát elküldtem Tevinterbe, a gyorsabb és pontosabb fordítás végett. Majd nekiálltunk megkeresni Flim és Flent hogy teljesítsék, az alku rájuk eső részét, és segítsenek a Cetus tartósított fejét vissza szállítani Tantervalebe. Valahogy a dög feje és a szekér nem volt, a legtökéletesebb összhangban. A szekér teljesen eltörpült a hatalmas „trófea” alatt. Ennek ellenőre valahogy még nekünk is jutott valamennyi hely a rakás tetején. Ahogy haladtunk a városból kifelé, az egyetlen út ami jó volt számunkra, a piacon keresztül vezetett…[van egy csekély gyanúm, hogy nem ekkora méretű áruk szállítására alakították ki ez a járatot] A Cetus ernyedt nyelve nyomunkban, minden bódét magával rántott vagy összedöntött, a helyi kofák nagy örömére. [meglehetősen szürreális látvány volt] (…)
Tantervaleben általánós jó hangulat volt főleg, hogy a Mesterek ünnepe hamarosan következett, és az egész település erre az alkalomra kezdett készülni. Miután vissza értünk Tantervaleba, Galeazzo úgy gondolta jó móka lenne Arnét kicsit meglepni a fogással, ezért a dög fejét egyenesen a céh zárt ajtajával szembe állította be a csapat izmosabb tagjai majd bekopogtak az ajtón. Nem kis meglepetésemre Arne rongyolt ki egy csatabárddal, és ha nem állították volna meg, akkor bizony a „szép” trófeák már nem lenne oly szép.(…) amíg ünnepeltük visszatérésünk, betért egy feltehetőleg magas rangú templár a kocsma részre, és követelte a hely vezetőjét, hogy beszélhessen vele. Így hát ő és Arne elvonultak, az egyik irodába megbeszélni valami rettentő fontos dolgot. Ekkor döntöttünk Elivel és Galeazzoval, hogy kívülről kihallgatjuk a beszélgetést a két enyhén frusztrált ember között. A templár azzal fenyegetőzött, hogy nem rejtegetheti a Lague of Lost souls örökké az apostate mágusokat.[Nagyon boldog voltam, hogy csak az ablak alatt hallgattam a beszélgetést és nem a szobában] Ezek után Arne ki akarta dobni a helyi kapitányt a céhből, aki végül magától távozott, és még egyszer kijelentette, hogy belefog bukni a lague vezetője abba, amit csinál.
Eközben mi hárman vissza ültünk a kocsmába a helyünkre, ahol egy hideg sör mellett, megbeszéltük, hogy kinek milyen egyéni terve van az elkövetkező pár napra. Itt közölte Eli és Galeazzo, hogy nekik egy kis ügyük lenne, és ezért pár napra elutaznak, de a nagy kezdés előtt vissza érnek. Amíg a szerelmes pár elutaztak, én bezárkóztam a céh könyvtárába, és lefordítottam a „titkos térképet”. Magnus jelezte, hogy ő szeretne megismerkedni közelebbről a „helyi emberekkel és kultúrával” erre a „kirándulásra” magával vitte Willem-et. [Később tudtam csak meg, hogy valójában milyen felfedezést tettek a város szegényebb negyedében….] Mire végeztem a fordítással, a szerelmes pár is vissza tért a „romantikus” kirándulásukról. Szemmel láthatóan Galeazzo egy állattal lett gazdagabb visszatérése előtt. Ezek után elmesélték, hogy találkoztak egy maszkos fazonnal akit Ozimandiasnak nevezte magát. Ennek a névnek a hallatán, a hideg is kirázott, hogy a híres eltűnt és körözött őrült mágus hirtelen felbukkant. És ha ez nem lett volna elegendő, még figyelmeztetést is adott, hogy ha nem szeretnénk vérfödőt, a Mesterek ünnepét nem tartja meg a városka ebben az esztendőben. Ha van valami, amivel nem viccelődünk, hát az ez a helyzet. Ekkor fogadtam meg, hogy a következő napon, a lehető leggyorsabb módon üzenek a térkép címzettjének és tájékoztatom, erről a helyzetről, ami egy rossz pillanatban, akár Tevinterben és kárt tehet. Az este hátralevő részében, hallottam Magnus és Willem felfedezésének történetét, a rossz sárkányhúgyról amit low-townben adnak szinte ingyen, és a muffinok birodalmáról. A sok ital eredménye ként Willem egy kisebb kellemetlenséget idézett elő, és gondolván, hogy segítem társam a heves helyzetben gondoltam felpofozom Galeazzo régi ismerősét Osvaldot[….nem kellett volna, a közelharc még mindig nem az erősségem…]. Ekkor csatlakotott Magnus és Galeazzo, hogy le csillapítsa a helyzetet. Amikor is Willem megérintette a halszagú agresszort, és hirtelen megállt egy pillanatra, miután úgy kezdett viselkedni, mint aki elfelejtette mi történ egy pár perccel korábban. [Tudom, hogy mágia volt, éreztem, lehet, hogy Willem a tiltott mágiát használja, amiről szülőföldem oly híres?] Törp társunk Brutek ekkor jelezte ő is menne szívni egy kis friss levegőt, amiről később kiderült, hogy információt gyűjtött a helyi Chartától és ról és egy titokzatos szállítmányról. Másnap megkértem Arnét, hogy had beszélhessek a helyi First Enchanterral akit Scottnak hívnak. Azért, hogy együttesen megállítsák, baljós eseményeket az által, hogy meggyőzik a helyi nemeseket, az ünnepséggel kapcsolatos fenyegetés súlyosságáról és komolyságáról. [Mindig örömmel tölt el tanult és megbecsült mágiahasználókkal találkozni, bár sajnálom, hogy nem Tevinterben él a First Enchanter…] A kör souvenir shopjában, Magnussal és Willemmel megnéztük, milyen hasznos dolgokat árulnak… iszonyat drágán, van olyan, aki ezeket megveszi ilyen árak mellett? Ennek ellenére találtam ígéretes könyveket, amik később hasznosak lehetnének. (…)
A tárgyalás a helyi fejesekkel annyira jól sikerült, hogy Arnét a helyi fogdából kellett el hozni ugyanis összeverekedett a tanács egy tagjával, illetve feltűnően feszültek voltak az őrök, akik őrizték. Amit vissza értünk egy helyi futár helyi templárokkal kísérve ki hirdette, a kijárási tilalmat a városra, egészen a fesztiválig. [Naivak a nemesek, ha azt hiszik, ezzel megállíthatnak egy olyan veszélyes őrültet, mint Ozimandias, vagy akár minket.] Eközben hallottam egy halk pletykát, miszerint, Cumberland kikütőjébe sodródott, egy Qunari hajó, ahol mindenkit lemészároltak, a hajósok torka elvolt vágva, és az Arvaarad aki a csapat Saarebasát őrizte brutálisan péppé lett verve. [Mintha amúgy sem lett volna feltűnően kellemetlen a helyzet, már csak egy eltévedt és megvadult Saarebas hiányzott] Brutek elmesélte, hogy a helyi Charta beszélt valamilyen titkos szállítmányról, és hirtelen elkezdtem hallani egy folyamatos üvöltést, egész halkan, de pont annyira hangosan, hogy zavaró legyen. Később Willem szólt, hogy iszonyat frusztrált, tehát feltehetően ős is hallotta a hangot, de míg nekem csak halk volt addig számára iszonyat hangos volt. Gondolom mivel nem lát ezért ré jobban hatnak az ilyen jellegű hatások.
AZ éj leple alatt kiszöktünk Arnével és a többiekkel, hogy megkeressük a titkos szállítmányt, és hogy megállítsuk Ozimandiast. A karta főhadiszállását megtalálva sikerült kiszedni belőlünk, hogy van a környéken egy lejárat a mélyutakba, ahol megtaláltuk a raktárt, ahol feltehetően azt a bizonyos csomagot tárolhatták.(…) Eztán vissza tértünk a céhbe, ahol is Brutek, Eli és Galeazzo jelentkeztek, a céh viadalra, ahol is a város Colosseumában le kell győzni az Ő általuk választott vadat az őrjöngő helyi tömeg előtt.(…)
A Colosseumi harc napján, Brutekéket körbe vitték, a jövendőbeli csata helyükön. Majd felkészültek a következendő csatára, ám a szörnyek helyett először egy elfogott konspiránst kellett volna kivégezniük, majd hirtelen megjelent 3 másik ellenség. Egy feltehetőleg valamikor warden akinek a vértjéről el lett távolítva, az emplematikus griff, egy karom kesztyűvel felszerelt elf, és az önjáró páncél Cumberlandból. Mielőtt bárki léphetett volna, a lelátón káosz tört ki, mert a Saarebas hirtelen megjelent, és kivégzett a tömeg közepén egy templárt, és a Kör is ebben a pillanatban felrobbant.