2017 07 01 leagueoflostsouls - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Miután kideült, hogy az, hogy egy ogre kerget Llomerynnig miközben egy lovon vágok keresztülk az Amaranthene óceánon csak egy álom volt, Eli mellett indítottam napomat szokás szerint a toronyban Wildervale zöldellő lombkoronái között. A friss rántotta illata párolgott felfele a torony alsó szintjeiről és Eli morcosan fogadta a reggeli hívószót, mint mindig. Amikor leértünk reggelizni, kellemetlen meglepetés fogadott: Társunk, az öreg Eckhart és két góleme, kikkel legutóbbi tucat hónapunkat töltöttük a toronyban, eltűnt, és csak egy szívhez szóló levelet hagyott ott, hogy valami kergeti a múltból, ami nemsokára a toronyhoz is ér, és minket is veszélybe sodorhat, és hogy keressük meg Arne-t Tantervale-ben, a "Frostback Rozsomákját" Kíváncsi vagyok, hogy vajon miért hívhatják így és Eckhart honnan ismerheti.... Minden esetre a vén mester szobája üres volt, így felkaptuk értékeinket Elivel, majd elindultunk körülnézni hogy hátha tudjuk követni a golemek által hátrahagyott nyomokat. Bár ilyen egyszerű lett volna... De a golemek helyett egy kocsissal hozott minket össze a sors, akit bár az elején igen inzultálónak éreztem, hamar meggyőztem arról hogy ezen viselkedésével csak utazásunk árát csökkenti cideres kocsiján. Bár az öreg nem szeretett engem, el kellett ismernie, hogy amit mondok, az meggyőző, és hogy a hajamnál nem látott szebb dolgot közel s távol Thedasban. Tulajdonképpen akár meg is dícsérhette volna a hajamat, de nem tette, mert egy bunkó volt. Cserében találkoztunk egy férfival, akinek a neve.... aki vak. És írnok. Nagyon kedves fickó, elsőre a megnyilvánulásai alapján arra gondolnék hogy egy, a fény apátjával van dolgunk, bár megjelenése nem erre utal. Minden esetre a férfinak egyértelműen segítségre van szüksége, ami a látható dolgokat és a kézfogásokat illeti... Így hát nem tudtuk magára hagyni, elkísértük hát jövendőbeli szállásához, bár a térdeim majdnem feladták alattam a szolgálatot miközben azt a több hektoliteres cideres hordót cipeltük Elivel. Mint utólag kiderült Tantervale egyik céhébe tartottunk, a League of Lost Soulsba, ahova a bejutás olyan olajozottan ment, mint egy dwarf csatakalapáccsal kifaragni egy ujjnyi méretű fabábút. De hála mesteri kommunikációs képességeimnek, és egy kis segítségnek az írnok részéről, pár próbálkozás után remekül szót értettünk az ajtónállóval, és bejutásunk garantált volt. Miután prezentáltam széleskörű ismereteimet a frostbacki avvar kultúráról, az ajtónállóval, illetve a céh vezetőjével, Arne-val azonnal bajtársi kapcsolatot alakítottunk ki (bár még nem vagyunk hajtársak, kár). Arne valamiért nem szereti, ha felemlegetik a múltját, ezért még várom a megfelelő alkalmat hogy ezt a szakadékot is megugorjuk...talán ha hajtársak leszünk. És ha már a témánál vagyunk, nem sokkal utánunk megjelent egy dwarf, és két férfi, akik kisebb huza-vona után csatlakoztak társaságunkhoz. Úgy érzem hogy Olvadt Sajttal azonnal jó úton indult el a barátságunk, hiszen őt is mélyremenően érdekli szőrzetének ápolása. Valamiért mindig éhes leszek amikor ránézek. A másik két férfiról számomra azonnal kiderült hogy Tevinterből érkeztek, vélhetően valamiféle kulináris nyaralásra. Talán testvérek? Családiasan viselkednek egymással. Míg Mangus, a nagyobbik a kettő közül állítólag mágikus képességekkel rendelkezik (ami teeeermééészetesen megmagyarázza a hátán hordott két kezes pallost), addig Beningus, a vékonyabbik férfi első ránézésre egy olvasottabb történésznek fest. Míg velük voltam elfoglalva, megjelent egy Dwarf nő is, aki Arne-val valami Carta ügyön drámázott, amelybe ha jól emlékszem Olvadt Sajt is becsatlakozott. Nem igazán figyeltem eléggé hogy halljam miről beszélgettek. Minden esetre a dwarf nő igen hallgatag volt. Egyelőre nem tudom hogy mit gondoljak róla. Ezen kívül Bűzfej is ott volt. Azt hittem hogy ismét egy vad macska-egér hajszának nézek elébe, de cserébe a Rozsomák igen hamar helyére rakta. Úgy tűnik ő is a céh tagja. Őszintén szólva azt gondoltam hogy életem végéig le fogom tudni rázni, de úgy tűnik hogy ez egy egészen új fénybe helyezi kapcsolatomat a bumburnyákkal... Remélem hogy legalább a szaga (fujhö) elkerül amíg a céh falai közt tengetem a napjaimat. Amikor mindenki összegyűlt, át lettünk irányítva a szervezet egyik termébe és Arne elmagyarázta a céh jelenlegi állását, szabályait, és mivel mindig is valami hasonlóról álmodtam, ráadásul az Eckharthoz vezető egyetlen nyomom is itt van, úgy gondoltam, nem lehet rossz ötlet ha egyelőre Elivel csatlakozunk, bár meg kell hagynom, a fizetés feltételei számomra nem világosodtak meg... Viszont amíg nem unatkozom, addig kit érdekel a pénz, igaz? A nap további részét a csoport a pihenés formáinak széles skálájával töltötte, míg egyesek aludni mentek, mások söröztek és ismerkedtek, magam is próbáltam belevegyülni a céhes élet ünnepléssel teli kocsmaias éjszakájába. Sikerült is egy-két ismerősre szert tennem, és még vak barátunknak is megtaláltam az ideális alvóhelyet! Andraste áldja álmait. Másnap elindultunk a Cumberland környéki falvak felé, ahol állítólag félelmetes élőlények veszélyeztetik a helyieket. Kisebb invesztigáció és utazgatás után kiderült, hogy a lények valami erdei vadállatok, és nem is telt sokba, hogy az első medve megjelenjen. Életemben nem láttam ekkora medvéket. Mintha a Kirkwall-i kör első bűvölője lyriumos kukoricadarával etette volna őket. Elivel ekkor csatára készítettük fegyvereinket és bár Olvadt Sajtnak tartozom egy köszönöm-sörrel segítségéért, kis párosunk egyik lendítés után a másikkal sújtott le a vadállatokra. Végül amikor már kellően elfáradtak a medvék, Mangus jött, és learatta munkánk babérjait. Bár ez nem hangzik szép dolognak, nem tudok rá haragudni, hiszen hagyta hogy medve-tetemét megnyúzzam, ráadásul a nyúzás után igazi hajtársak lettünk.