2016 06 25 ostwick - Grandmagic13/Adventure-Journal GitHub Wiki

Gil: Hőseink tovább folytatják útjukat az eltűnések ügyében. A börtönben rendezett grillparty után, hogy egyeztessék a megtudott információkat, visszamentek a körbe. Hosszas spekulálás, és felesleges gyanúsítgatások után két csapatra váltunk szét. Az egyik csapat, én, Borimmal, és a fő körmágussal a piacra mentünk, hogy feltöltsük a nélkülözhetetlen rumos kulacsom, majd folytattuk utunkat a kikötői kocsmába, öreg barátomhoz. A csapossal folytatott beszélgetés újabb nyomra deritett fényt ami az elf negyedbe vezetett, Alienage-be. Szerencsénkre hosszas kutakodás nélkül is megtaláltuk a lány apját (ült a tér közepén és a házukat nézte bánatosan :D). Az öreg átadott egy levelet amit Fullbert irt a lánynak, sok pénzt igérve neki valami munkáértElindultunk a terihez :D, a piacnegyednél voltunk már, amikor kiszúrtam egy nyilvánvalóan teljesen „legális” cuccokkal üzletelő fazont, akitől sikerült vennem egy igen erős itókát, a rosszabb napokra, de lenyúlta a főmágus, aki szerintem titkon alkoholista (azt mondta ez egy vivern méregből főzött cucc, úgyhogy tanulmányi célokra lenyulta). Ez a kereskedő adta az infót (vagy megerősitette), hogy a teri lányának volt egy udvarlója (erős feltételezésünk szerint Fulbert az). Megérkezve hamar a lényeggel tudtunk foglalkozni és mindenki megtarthatta a fejét, még én, a „kalandor” is (az igen gyenge álca szöveg a tengerjáró Gil-re :D). Beszéltün vele, majd átkutattuk a lány szobáját. Nyilvánvaló nyomok voltak rá, hogy az ablakon keresztül ment el a lány. Ekkor még úgy gondoltuk, hogy önszántából amit egy a szobájában talált levél is alátámasztott. Ezután kimentünk és egy kereskedőasszony kikérdezése és némi nyomkövetés után találtunk egy eléggé eldugott átjárót a kikötőbe, ami a kocsma mögötti sikátorba vezetett. Ott találtunk egy összetört flaskát, amiben kábitó hatású anyag volt, ez volt a találkozási pont amit fulbert a levélben emlitett. Megváltozott az eddigi feltételezés, a lányt valószínűleg elkábították. Bementünk a kocsmába, itt találkoztunk a többiekkel.

Edmund: Miután a first enchanter kegyesen elvállalta, hogy felügyeli a hasznavehetetlen alkoholistát és a köpcös törpét, kaptunk a lehetőségen hogy mi magunk próbáljuk felgöngyölíteni a Körben végbement aggasztó események szálát. Már akkor is a szökött mágusra gyanakodtam, de miután a Qunari és a sápadt elf "körmágus" (még mindig nem vagyok 100% biztos benne hogy az igazat mondja a boszorkány) sikeresen bejuttattak a szökevény szobájába, világossá vált számomra, miért nem volt gyümölcsöző a filaktériát követnem heteken keresztül. De ezúttal imáim meghallgatásra találtak Andraste füleiben! Gyanúim beigazolódtak, a lidércpalánta tehetett róla végig! Ráadásul a szobában talált bizonyítékok alapján egy Fullbert nevű alak szolgáltatott neki valamilyen eszközt amivel el tudta árnyékolni előlem a pozícióját! Viszont annyira már nem volt ügyes hogy szökése előtt nyomait teljesen el tudja tüntetni, amelyek egyébként is megbeszélt találkozóhelyünkre vezettek az alkoholista "kalandor" javára( - Kalandor, pfah! Mintha ne ismerném a különbséget kalandor és bűnöző közt. ) Így követtük lépteit a Csiszolatlan Gyémántba (tavern) ahol állítólag találkozott ezzel a Fullbert nevű alakkal. Akiről - ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg - hogy a mágus bűntársaként reá is le fog sújtani az Alkotó kardom hegyét vezető haragja. Kisebb körbeszaglászás után úgy tűnt hogy minden nyom (a törött üvegszilánkok a kocsma körül, a kocsmáros elmondásai arról hogy a szökött mágus merre vehette az irányt) mind egy helyre mutatott, egy raktárra a dokkokban, amelynek a helyiek szerint közel 1-2 hete befalazták az ajtaját. Hála az öreg elfnek a first enchanter rendelkezett egy levéllel amelyben egy szimbólum szerepelt. Kis keresés után feltűnt nekünk hogy az egyik téglán is szerepel ugyanez a szimbólum, és hála kifinomult deduktív képességeinknek a téglát megnyomva megnyílt számunkra egy titkos átjáró a raktárba, ahol számos carta tag és árnyharapó társaságában a bűnszervezet fejei fogadtak minket. Látván Andraste mennyei fényét sugározni kardom éles pengéjéből, ők inkább menekülőre fogták a dolgot, ránk bízva hogy átszeleteljük magunkat csatlósaikon. Kisebb dulakodás után sikeresen el is jutottunk a raktár túlsó végébe, ahol egy titkos átjáró várt minket, mely egy elhagyatott partszakaszra vezetett. Az alkoholista meglepő ésszerűséggel leszűrte a nyilvánvalót: Embereink elhajóztak, ránk hagyva az üres dobozokat és kellékeket melyek ezt az üres, a partra tekintő barlangnyílást népesítették. Egy dologban viszont igaza volt: Az elkövetők nem hajózhattak máshova mint Brandel's Reach-re, egy kisebb szigetre Ostwick és Ferelden közt. Kisebb tanakodás után elő is álltunk egy ötlettel. Kihasználva köztiszteletben álló pozíciónkat a Teyrn-nel szemben kérvényezünk egy hajót, mellyel aztán üldözőbe vehetjük a szökevényeket. Az öreg orléz nem is habozott sokáig, legjobb emberét küldte, hogy elvigyen minket a kikötőben felsorakozó választék elé. Bár nehezemre esik bevallani, de az alkoholista kalandor meglepő hozzáértést mutatott fel a vitorlások felszerelésében és működtetésében így a vezető szerepet - természetesen csak a partraszállás erejéig - rá bíztuk. Brandel's Reach közelében fények és egy kikötő fogadott, így az attól nem messze elfekvő növényzettel dúsabban fedett részben szálltunk partra. Utólag belegondolva kár volt hallgatni arra akinek a fejéből ez az ötlet kipattant, ugyanis miután sikeresen odasettenkedtünk a bűnbarlang kikötőjéhez, hátratekintve szemeink láttára táncoló lángokban foszlott szerte a Teyrntől kapott hajó. Miközben a qunari gaatlock szagára panaszkodott, kifigyeltük a szemünk elé táruló két kivilágított épületet a dokkok mellett a bokrok biztonságából. Tervünk a következő volt: Az alkoholista és a qunari halkan likvidálják a kevésbé őrzött épület körül körző mágust és carta törpöt, majd amikor tiszta a terep, szépen bevonulunk felderíteni az épületet. Bár ez hangosabbra sikeredett mint kellett volna, a két zsivány ügyesen kitisztította a környéket, felkészítve a terepet Andraste megváltó szavának. Behatolva a terembe kisebb felderítés után kiderült hogy az épület folyosója a föld alá vezet. Ekkor hallottam meg a segélykiáltást. Míg a többi inkompetens a fejét vakargatva stratégiázott hogy mitévők legyenek, előttem tisztán lebegett a cél, hogy segítenem kell a rászorulóknak, akár az életem árán is! Elindultam a hang irányába, és az ajtót lerugva beléptem a terembe ahol nem nagy meglepetésünkre ott áltt Fullbert, Gherkin és jobb keze Mazyl akik éppen az általunk keresett, eltűnt és megbilincselt személyeket vezették a terem túlsó végében található ajtón át egy folyosóra. Ekkor belépett utánam a First Enchanter is, én pedig követeltem a túszok azonnali szabadon engedését. Őt követte a fereldeni mágus és a qunari. Az alkoholistát nem tudom hogy mit csinált épp, de a két bűnbáró (Gherkin és Fullbert) ekkor ismét egérutat nyert az épületkomplexum mélyébe, hátrahagyva verőlegényüket Mazyl Varrek-et egy maroknyi carta és árnyharapó csatlóssal, illetve egy templarral, aki abban a pillanatban hörpintette le a nála lévő utolsó adag vörös lyrium potion-t. Ádáz harc vette kezdetét - vagyis ezt gondoltam, amikor is - egy meggyújtott fáklya repült be a terem közepére, s hirtelen egy kb. 9-10 méteres körben a padló hirtelen nyálkás lett, majd ki is gyulladt. Természetesen a fereldeni boszorkány hibája volt. Bár ekkor már a kaló...ahem..."kalandor" is csatlakozott, a varázslattól a harc hirtelen zárt helyre szorult, de hála hősies helytállásomnak, minimalizálni tudtuk a veszteségeket.